Hangyaboy

Hangyavér

      Lehet-e segíteni valakin akarata ellenére? Vissza lehet-e utasítani a „fehér szakállú félisten” (Kodály) közbenjárását?
      El kell-e fordulnia Vásáry Tamásnak barátjától, Illéstől, akivel minden gondját megoszthatja? Persze Illés különös alkat, tüske mások szemében:

      „Illést bántják a burkolt agyú, vaskalapos hivatali emberek, kilökték a hangversenyvállalatból. (…) Illést kevesen értik meg, mert nem hasznos tagja a társadalomnak. Nem keres, nem törtet és nem mutat fel nagy eredményeket. Csak van, szemlél, olvas és gondolkodik. (…) Illés nem hangyaember. Nem cipel testénél nagyobb súlyokat, értelmetlen tárgyakat kacatvárak építésére. Sokan azt sem tudják megmondani, miért strapálják magukat. De strapálják, és ez már becsületre méltó a hangyatársadalom szemében. Tamás szerette az embereket, és alapjában véve jól kijött velük, de Illésen keresztül látta meg azok hangyamivoltát.”
      És Tamás? „... talán benne is volt hangyavér. (…) Ő is rohant, ő is tülekedett, ő is mások által felállított mértéket rakott a saját útjába, és ő is próbált minél nagyobb koloncokat a nyakába kötni, még ha azokat a koloncokat nemesnek, és lélekemelőnek minősítette is ő maga vagy a társadalom.” (450)
      Illés? „Egyszerűen megvetették, mert nem fejezte be az iskolát, mert nem érettségizett le, mert nem végzett egyetemet, mert nem járt be dolgozni sehová, csak álmodozott, novellákat írogatott…” (Vásáry Tamás: Üzenet, 450)

Hangyákról még!

A pusztában,  karmelita.hu

A pusztában, karmelita.hu

Tehetséges álmodók

      Korábban Freud könyveiben lapozgattam, ha az ember titokzatos, borzongató belső világára voltam kíváncsi. Mostanában Jung Emlékek, álmok, gondolatok c. szellemi önéletrajzában merülök el, s élvezem, amikor ilyen mondatokra bukkanok: „Álmomból felébredve elgondolkoztam rajta, de képtelen voltam megérteni. Így hát újra elaludtam, ám egy hang így szólt: ’meg kell értened az álmot, ráadásul most, azonnal!’ A belső unszolás egyre erősebb lett, egészen addig a szörnyű pillanatig, amikor a hang azt mondta: ’ha nem érted az álmodat, agyon kell magad lőnöd!’ Éjjeliszekrényemben töltött pisztolyt tartottam, és megrémültem.”  (221)
      Dosztojevszkij sem mondhatta volna szebben.

C. G. Jung, en.wikipedia.org

C. G. Jung, en.wikipedia.org

      Párhuzamosan Mikszáthot olvasom, aki a Szent Péter esernyőjében szintén azt tanácsolja főhősének, hogy forduljon az éjszakához: „Mert az embernek van éjjeli esze és nappali esze. (…) A nappali verőfény szövi, mint egy takács a maga színeit a gondolatokba, az éj is közéjük hullat fekete szárnyaiból egy-egy tollazatot. (…) Az éj szebbnek mutatja kedvesed alakját, mint aminő, ellenségedet erősebbnek, bajodat nagyobbnak, örömödet kisebbnek. Nem szép eljárás tőle, de hát az éj szuverén, nem tartozik felelősséggel senkinek.
      Vedd olyannak, amilyen, de ne mellőzd, jámbor tűnődő, amikor az igazságot keresed… Azaz dehogy keresed te az igazságot – ha szembe jönne is, kikerülnéd. Rosszul fejeztem ki magam, ne mellőzd az éjt, mikor a kivezető utat keresed. Csak látszólagosan hallgat ő. Úgy súg neked, hogy észre sem veszed.
      Ha nem teheti másképp, lábujjhegyen, csendesen elhozza az álmot, és abba göngyölgeti kimeríthetetlen leleményességgel, amit tanácsol.”  (Az éj tanácsot ad)
     Wibra Gyuri – szembe tudna szállni alkotójával? - álmában találkozik Szent Péterrel, s ő sugallja neki, hogy vegye feleségül Veronikát. A boldogsághoz kell az álom, de Veronika is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.