Habermas

I.

     Mennyi vallást visel el az állam?

     Az a kommunikációs közösség, amely vallási ügyekben a demokratikus-liberális állam feltételei között kirajzolódik, közvetítő közösség. A vallásos és nem vallásos polgároktól egy s más dolog elvárható. Így foglalja össze a NZZ (2012. aug. 6.) Jürgen Habermas előadását. Kíváncsi voltam mondanivalójára, s belevágtam a filozofikus szövegbe, melynek olvasása nem volt éppen könnyű. Bár Habermas egyszerű példával kezdi: a Südeutsche Zeitung címlapján az állt, hogy Mohammed Mursi, a demokratikusan megválasztott elnök, a politikai iszlám legnagyobb győzelmét segíti elő Egyiptomban, s elutasítja a nyugati értékeket.
     Valójában arról van szó, írja Habermas, hogy a mi kultúránk az olyan értékeket, mint szabadság és béke, egyenlőség és istenfélelem, más rangsorba rendezi, mint némely nem európai ország. Nyugaton is megvolt a politikai hatalomnak természetjogi megalapozása. (Természetjog: a természet örök rendjén alapuló és abból levezetett alapelvek, jogok és kötelességek összessége; észjog: az emberi természettel összhangban álló, az ész parancsán alapuló jogelvek összessége.)
     A modern társadalomban a demokrácia és az emberi jogok váltak a hatalom legitimációs tartóoszlopává. A 18. században történt a nagy fordulat: az észjog választotta le a fenti alapelveket a tetemes metafizikus és vallási tehertételtől.

    Ui. Most olvasom az ÉS-ben, hogy nemrég jelent meg magyarul Jürgen Habermas Esszé Európa alkotmányáról c. kötete. Radnóti Sándor írt róla kritikát.

II.

     Habermas a következő fejezetben az észjog alapján megkülönbözteti az igazságosságot és a legfőbb jót (das Gerechte und das Gute). A szabad és egyenlő individuumok, akik tudnak igent és nemet mondani, megbeszélés, vita, tanácskozássorozat során maguk alakítják ki a rendet – megkeresve azt a világszemléletet, amely mindenki számára elfogadható. (Az állam és az egyház szétválasztása az alap.)
     Akárha József Attilát olvasnánk:

S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Ennek az ellentéte:

Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk.

(Hazám)

József Attila       mek.oszk.hu

József Attila mek.oszk.hu

     Ezután Habermas részletesebben kitér a polgári társadalom sajátosságaira. A liberális alkotmány biztosítja minden vallási közösségnek a szabad teret, de ugyanakkor védi az állami testületeket is a nagy vallási közösségek politikai befolyásától. Az egyeztetés, a párbeszéd nagyon fontos. Ha a liberális alkotmányos rend igényt tart a legitimitásra, alapvető dolga, hogy meggyőzze minden polgárát az alkotmány alapelveinek ésszerűségéről…

Ui. Miért gondolom, hogy József Attila egyre aktuálisabb?

III.

     Filozófusunk most John Rawlsra hivatkozik. A liberális államnak el kell várnia vallásos polgáraitól, hogy a szekularizált állam alapelveihez alkalmazkodjanak, azaz a demokráciára és a jogállamiságra, és ezeket „modulként” beépítsék vallásos meggyőződésük hátterébe.
     Számukra a hit az irányadó, de mint állampolgároknak a politikai döntések az elsődlegesek. A liberális állam összeegyeztethetetlen a fundamentalizmussal. Az állam biztosítja a szabadságjogokat a vallásgyakorlás tekintetében, ha a vallási közösség kilép a civil társadalom nyilvánosságába.
     (Rosszalló megjegyzés a kölni tartományi bíróság ítéletéről: kifogásolták egy négy éves muszlim kisfiú körülmetélését. Véleményük szerint meg kellett volna várni a tizennyolcadik életévét, hogy maga döntsön a beavatkozásról. Egy cím a német médiából: Kultúrák harca az alsónadrágban.)

Cím nélkül            DRadio Wissen

Cím nélkül DRadio Wissen

     A szekularizált Nyugat magától értetődően különbözteti meg magát a világ többi részétől. Közben persze komolyan kell venni más kultúrák kritikus észrevételeit. Habermas emlékeztet a gyarmatosítás borzalmaira, a bűncselekményekre, melyeket magasztos célok nevében követtek el. A szekularizált állam tulajdonképpen válasz a vallásháborúk erőszakos cselekedeteire.

     Ezzel zárom Habermas előadásának ismertetését. (Már csak filozófiatörténeti fejtegetések következnek: mi mindent köszönhet egymásnak teológia és filozófia.)

     Mindenkinek eredményes elmélkedést a mai napra!

                       2012. szeptember

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.