Földrengés a Vígszínházban

               Földrengés Londonban    

     Mike Bartlett darabjának egyik kulcsmondata: minden változik, sőt minden nagyon gyorsan változik. A mi világunkat most a migráció foglalkoztatja, de mindez csak következmény: a háttérben ott van a túlnépesedés, a mérhetetlen szegénység, a kizsákmányolás, a profitéhség, a korrupció, a háborúk. Összegezve: Földünk tönkretétele.

     A katasztrófa, a világvége és más idegesítő dolgok biztosan be fognak következni, szól az üzenet. Csupán az a kérdés, mi lesz addig. Az ember valószínűleg teszi a dolgát: szenved, ha meg kell alkudni, megalkuszik, hallgatja a híreket, igyekszik pénzt keresni, hogy ki tudja fizetni számláit, megsimogatja az apróságok (bookshe) fejét…

      Van persze, aki felháborodik azon, hogy a világ nem úgy van berendezve, ahogy ő jónak látja. Mint pl. Mike Bartlett, aki katalogizálta a világ bajait. (A mű ősbemutatója 2010-ben volt Londonban.)

     Óriási tiltakozás ez a darab: vajon mi lesz az ember sorsa?!

     A megalkuvásból, a megvesztegethetőségből, a gyengeségből származik minden rossz. Az ifjú tudós, Robert Crannock, elhallgatta kutatásainak eredményeit, asszisztált a környezetszennyezéshez. Később, feleségének halála után meghasonlott önmagával, elvonult a világtól, egyedül hagyva a három lányát. Először ők állnak a középpontban. Az legidősebb miniszter, ugyanazt teszi, mint az apja: föladja meggyőződését, s az üzleti szférához pártol. (Öt sajnálom a legjobban, micsoda blamázs, pont környezetvédelmi miniszternek lenni!) A középső tanárnő, aki nem akarja erre a világra megszülni gyermekét. (Kis tanítványa, Gerő Botond játssza, a legmeghatóbb jelenség a színpadon. Hozzá fogható egyedül csak Kútvölgyi Erzsébet a tudós házvezetőnőjének a szerepében.) A harmadik lázadó egyetemista. Sejtjük, hogy az ő sorsa is pusztulás vagy megalkuvás. A mű egyszerre idézi a 60-70-es évek lázadó hangulatát és a távoli jövő falanszterének kietlenségét.

     A rendezés (Eszenyi Enikő) a mű sokrétű világát idősíkok, helyszínek bejátszásával szinte egyidejűleg tudja megmutatni. Sőt a színpad körül beépített stúdiók élőképes vetítések helyszínéül szolgálnak.

     A színpadon a reflektor könnyedén emeli ki az egyik vagy a másik szálat. A háttérben megjelenik London, szinte a díszlet folytatásaként. A város még éli megszokott életét. A felszínen azonban – egyelőre csak az emberi kapcsolatokban – megmutatkoznak a törésvonalak.

     A zene és az ének tagolja az előadást. Elhangzik többek között Pharrel Williams opusza is:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.