Jegyzetek Németh Pál könyvéről

Írás, olvasás, felelősség
   

Farel, Kálvin, Béza, Knox

Farel, Kálvin, Béza, Knox

     Tizenöt év tanulmányait, esszéit gyűjtötte össze Németh Pál. Művét a szerző édesapja emlékének ajánlja, aki Somogyjádon volt lelkész. Talán nem véletlen, hogy a somogyjádiak kérésére írta meg Illyés Gyula az Éden elvesztése c. oratóriumát, miként ezt Czine Mihály írta előszavában. Czine sose volt csupán tudós egyetemi tanár, hanem úgyszólván a magyarság képviselője. Később a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, majd az országos zsinat világi elnöke. Nagyon pontosan fogalmaz a bevezetőben.

            Fontos még a könyv élén két idézet, melyek a lelkész, tudós szellemi érdeklődését jelöli ki. Az egyik az a szféra, mely fölöttünk van, a másik a mi korunk
 
*
 
            Németh Pál szívem szerint idéz Rousseau-tól: „Ami engem illet, amikor tanulni óhajtottam, ez azért történt, hogy magam tudjak, nem pedig azért, hogy oktassak; mindig azt tartottam, hogy mielőtt másokat oktatnánk, azzal kell kezdeni, hogy magunk tudjunk eleget;” A tanárnak is holtig kell tanulni. De kitől? „Szóba kell állni azokkal, akik évszázadokkal előttünk jártak…” Szükséges megvetni lábunk, olyan talajon, amely kívül esik a jelenkoron.
            Két alappillér fontos: önbecsülés és mások tisztelete. Bármelyik hibádzik, összeomlik minden kapcsolat.
 
*
 
            Külön választja az isteni szférát és korunkat. Értékeket keres. Begyűjti, összegzi mindazt a bölcsességet, melyet a filozófusok a századok során felhalmoztak. Hány gondolkodó fő portréja teszi vonzóvá a könyvet!!
            Jó lenne, ha „egyre többen gondolkoznának magukról a dolgokról, és nem elégednének meg azzal, hogy csak könyvekről, másoktól mondottakról gondolkozzanak.” Persze nem a minden áron való eredetiség a fontos, hisz Herder szerint is „két vagy három gondolat hegyén lebeg minden.
            Ne találjunk ki minden áron gondolatokat, hanem találjunk rá a fontos, életbevágóan fontos gondolatokra.
            Azt hiszem, az átélt gondolkodásról van szó.
 
*
 
            Mennyire aktuális Schopenhauer ítélete: „… a stílus a gondolatnak képe: homályosan vagy rosszul írni annyi, mint homályosan vagy zavarosan gondolkozni.”
            Ehhez hozzáteszek még egy sokszor idézett mondatot Buffontól: „A stílus maga az ember.”
 
*
 
            Minden tanulmány, esszé tartalmaz egy új gondolatot, vagy másképpen világítja meg a már elkezdettet. Rávilágít arra, hogy a „teológia, filozófia, irodalom, művészet vagy természettudomány lényegét tekintve formálás, formát adás.” Talán ebben az esszében (Keresztyén kultúra – keresztyén társadalom) bírálja leginkább korunkat, a felelőtlen magatartást. Pontokba szedi a teendőket a keresztyén hitet illetően: látni az igazat, bízni az igazságban, igazolva látni az igazat.
 
*
            Most nagyot ugrok, évezredeket vissza az időben. A tudós lép elénk az Ószövetség világa c. fejezetben. Irigylésre méltó nyelvtudás birtokában, azt vizsgálja szerzőnk, hogyan hatott az ókori keleti kultúra a Biblia világára, a zsoltárokra. A zsoltárok, ill. a Biblia meghatározott kontextusban jött létre, hisz „Izrael már földrajzilag is az ókori Közel-Kelet része volt.”
            A különféle hatásokra különféle válaszok születtek. A legérdekesebb védekezés az áthasonítás. A „pogány kánaáni Bacal-himnuszt” Jahvét dicsőítő zsoltárrá alakítottak. A tanulmányban feltűnik, hogy mennyi szempontot kell figyelembe venni, hogy elkerülje a dilettantizmus vádját. Részletesen bemutatja a helyzet bonyolultságát az Aton-himnusz és 104. zsoltár példáján. Kulcsszavai: vizsgálat, megértés, interpretáció, racionalitás.
            Aztán áttér a zsoltárra, mint művészi formára. Először is jó definícióját adja a zsoltárköltészetnek: „vannak olyan gondolatsorok, amelyek feszültsége a közlés rendkívüli nyomatékát kívánja, s ennek kifejezési formája a zsoltárköltészet…”
            Majd érthetővé teszi a személyes és a közösségi élmény összefüggését, majd végigköveti, hogyan alakult ki az óhéber verselés, mely a „grammatikai szerkezet” megismétlésén, ill. a párhuzamosságon alapul. Jó példa erre egy részlet a 29. zsoltárból:
                                              
                                               „Jahve hangja a vizek fölött,  (…)
                                                Jahve a nagy vizek fölött
                                                Jahve hangja erős
                                                Jahve hangja hatalmas
                                                Jahve hangja cédrusokat tördelő,
                                                Tördeli a Libanon cédrusait.”
                                                           (Komoróczy Géza ford.)
 
            Megtudjuk azt is, hogyan épülnek föl a babiloni, ill. a bibliai zsoltárok.
 
*
 
            Végül az iszlám, mely külön világ. Azóta Németh Pálnak külön könyv is született az iszlámról, de ez a néhány fejezet is sokat ad az érdeklődő olvasónak.
 
*
 
            Örülök, hogy itt Lőrincen csöndesen egy tudós elme működik. Valamikor pici gyerekkoromban én is hallgattam az igét. Büszke voltam Károli Gáspárra, Szenczi Molnár Albertre és sokakra, akiket a debreceni kollégium nevelt. Együtt szenvedtem a Szabó Magda megidézte gályarabokkal, s amikor felzengett a zsoltár, öröm fogott el, hogy ilyen nagy, erős emberek közé tartozom.

(Németh Pál: Az írás és az olvasás felelőssége, Mundus Kiadó, 1998)
                                                                                                 2010. 06. 12.

Bocskay

Bocskay

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.