Boldog békeidők

     Azt hisszük, hogy a múlt oly messze van, pedig itt van közel, s ahogy lapozom a történelemkönyv lapjait, sok minden ismerős. A dualizmus kora foglalkoztat, a polgári társadalom kialakulása. Mennyi szenvedés van a sikeresnek induló történet hátsó udvarában. A fényt követi az árnyék, az árnyékot a vaksötét.

     „A reformkorban születettek 47 százaléka, a háború előtti generációból pedig a fiúk 62, a lányok 66 százaléka érte meg a 10. születésnapját. Ennél rosszabb mutatókkal Európában csak Oroszország ’dicsekedhetett.’ ”

     „… a forradalom előtt született generáció átlagosan 24, a kiegyezés nemzedéke 30, az 1910-es években született pedig már közel 40 évre számíthatott. A lényeges javulás ellenére Magyarország lakói így is átlagosan legalább tíz évvel rövidebb ideig éltek, mint nyugat- és észak-európai kortársaik.”

     „Egy szomorú elsőséget is magáénak mondhatott az ország: az öngyilkosok számát tekintve … az európai lista élén állt.”

     „A korabeli Európában nálunk volt a legmagasabb a tbc-ben elhunytak arányszáma, ezért méltán érdemelte ki a ’morbus hungaricus’ nevet.”

     „A szegényparasztság táplálkozása, főleg fehérjefogyasztása a századforduló táján, a munkaalkalmak fogyatkozása következtében még romlott is. A negatív tényezők között kell megemlíteni a nemzetközi viszonylatban igen magasnak számító pálinkafogyasztást is.”

     „A dualizmus fél évszázada alatt mintegy 2,2 millióan fogtak vándorbotot a kezükbe, 6/7 részük Amerika felé vette útját, a többiek a Monarchia másik felében, Németországban vagy Romániában keresték a boldogulást. (…) a kivándorlók negyede később visszatért.”

     „Penészes vályogfalak, ’az örökkön nedves szoba földje, amelyik olvasatlanul szüli a baciluskultúrákat, a sárral betapasztott, ökölnyi ablakok, … a Szent Mihály-naptól Szent György-napig fölgyülemlett bűz, aminél telente melegszenek a boldogtalanok’ – nem egészen olyan idilliek, mint amilyeneknek a robogó vonatról tetszenek a ’fehérfalú, napsugaras, eperfás tanyaházak’ – józanította a tanyák világát közelről ismerő Móra Ferenc a magát hamis pusztai romantikába ringató utazót.”

                          (Fónagy Zoltán: Modernizáció és polgárosodás, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2001,  150-161. old.)

     Ui.: Hankiss Elemér egy interjúban szemére veti a magyar értelmiségnek, hogy elhanyagolta feladatát. Hol van ma egy népi mozgalom, Illyés, Darvas, Erdei, Kodolányi?

Hankiss Elemér    www.mfor.hu

Hankiss Elemér www.mfor.hu

                                  2010.szept.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.