Játszom ennen-életemmel…

I.
a.

Anya és gyermeke

Anya és gyermeke

                        „Reggel gyerek voltam, de elaludtam,
                         és
fölriadok most szíven-ütötten.”
                               (Kosztolányi: Délutáni álom, 1931)

      A 20. század fedezte fel a gyermekkort, a gyermekkor fontosságát. Ezt példázza Vásáry Tamás eszmefuttatása is a gyermekkori zenei élményről:
     „… azt a Zelemért keresem, amit hároméves koromban láttam. És ha most el tudnám mondani neked, miért, akkor szebb verset hallanál, mint akármilyen Babits, Ady, Villon vagy Rimbaud, pedig szeretem őket, elhiheted. És még abban sem vagyok biztos, hogy azt a Mozart-szonátát ma szebben játszom. Sőt, többet mondok neked. Azok a zeneművek, amelyek akkor minden összhangzattan, formatan és a jó ég tudja, milyen tanok ismerete nélkül akkora hatással voltak rám, ma, miután megtanultam agyammal is csodálni őket, nem lettek gazdagabbak előttem. Sőt.”
                                  (Zelemér családi birtok volt a háború előtt, Üzenet I., 437)

b.
                           „Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor
                             hogy sírnak a szobámban nesztelen…”
                       (Babits: Sunt lacrimae rerum, a Levelek Irisz koszorújáról c. kötetben)

      Egyszer már idéztem Babitsnak ezt a versét. Párhuzamos ezzel Vásáry gondolata, de ő derűsebb színekkel festi az ember és a dolgok kapcsolatát:
     „Mért van az, hogy amikor valaki … örül a viszontlátásnak, a bútorok mosolyognak: úgy tűnik, hogy a tárgyak mozognak, látszik, hogy a váza most került a kerek asztal közepére virágostul, a terítő a zongorán épp hogy lelógatta a rojtjait, az ablak félig nyitva szellőztetés után, a tárgyak összejátszanak az őket megelevenítő varázslóval. És amikor elmegy, minden felkiáltójelként utal rá:  Én nem vagyok, ha te nem vagy itt. Te elviszed magaddal a létünket, mi nem vagyunk, te pedig egyedül vagy.” (441)

c.
      Fellépés előtt

      A millió voltos feszültség közömbösítésére „… nem marad más, mint a nagy Istent segítségül hívni, ezzel viszont Őt is belevonva a saját vállalkozásának kétes kimenetelébe. Mert ha nem sikerül neki, akkor az a Jóistennek is valahol blamázs.” (444)

II.
     Irodalmi játék (1)

      Jó játékot kínál a Die Welt azoknak, akik szeretnek olvasni. Hetente egyszer megjelentetnek egy rejtvényt: egy rövid idézetből találd ki (és küldd be) az irodalmi mű címét és szerzőjét.
      Októberben pl. a következő feladvány okozott nekem nagy örömet, mert tudtam a választ, olvastam a regényt, írtam is róla. Tehát egy olasz író híres művéről van szó, melyben a házasulandók csupán nagy nehézségek árán kelhetnek egybe. Íme az idézet:
– Szeretném tudni – kiáltotta fogcsikorgatva, és ordított, amit azelőtt sohasem tett Cristoforo atya jelenlétében -, szeretném tudni, mivel okolja meg az a kutya azt az elhatározását, hogy nem vehetem feleségül a menyasszonyomat!
- Szegény Renzóm! – felelte a barát komoly és szánakozó hangon s olyan tekintettel, amely szeretettel intette őt higgadt viselkedésre. – Ha a hatalmas ember, mikor gazságot akar elkövetni, mindig köteles volna beszámolni az okairól is, akkor minden másképpen volna.”

    Követem a Welt példáját, és várom a válaszokat, bízva abban, hogy a játék sokaknak felkeltette az érdeklődését.

A gazda

A Gazda

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.