Árnyék

     Digitális árnyék címmel jelent meg a Neue Zürcher Zeitungban egy terjedelmes cikk, mely bemutatja, hogy a mindenható megfigyelő a spájzban van. Eddig csupán az irodalomban volt jelen: mindentudó elbeszélőnek hívták, illetve a Bibliában, ahol Isten névre hallgatott.

     A digitális megfigyelés azért lehetséges, mert mindenütt nyomot hagyunk. Adott esetben követ minket a kamera, ha bankkártyával fizetünk, az sok mindent elárul rólunk, a mobiltelefon helymeghatározásra is jó, íméljeinket smseinket elolvashatják. Nem beszélve arról, hogy önként is a világ elé tárjuk gondolatainkat, kapcsolatainkat. (pl. facebook) Kár azzal megnyugtatni magunkat, hogy nyomaink szétszóródnak a világban, ugyanis ezekből a morzsákból össze lehet állítani egy teljes képet.

                                                            *

Vásáry Tamás    angelmusic.network.hu

Vásáry Tamás angelmusic.network.hu

     Elkezdtem olvasni Vásáry Tamás nagy önéletrajzának első kötetét (Üzenet, 1200 oldal). Olyan hangulatosan írja le gyermekkori emlékeit, a családot, Debrecent, hogy el is felejtettem: valamikor elő kell kerülnie a zongoratanulás témájának is. S hamarosan eljött ez a pillanat, bár Tamáska kezdetben kételkedett: "... azok a hangjegyek onnan, a kottalapról hogy tudnának rámászni a billentyűkre?"
     Majd egy idő után arra kérte tanárnőjét, hogy adja oda neki Liszt második rapszódiájának a kottáját. Ezzel - a könnyített változattal - felvételizett a Zenedébe, ahová - hét évesen - nem is akarták fölvenni, de Liszt műve jó útlevél volt. Később is szorgalmasan gyakorolt, s ha valami nem sikerült, mérgében, fölpofozta magát.

                                                             *

Kiss Judit Ágnes www.168ora.hu

Kiss Judit Ágnes                                        www.168ora.hu

       Milyen legyen a jó vers? Kiss Judit Ágnes ars poétikájában az erős feketekávéhoz hasonlítja:

     "Amit megírok, mint a presszókávé,
      fekete, keserű, erős legyen..."

     Én is ilyen reményekkel írom soraimat hétről hétre, s azt kívánom:

     "... végül szokj rá minden reggel egyre,
      ha nincs melletted, fájjon a fejed,
      és függj tőle, és szenvedj, hogyha nincsen,
      legyen drogod, titkos szerelmesed."

                                                       (Ars cafetopoetica)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.