Karácsony idején
December 1-jén Bécsben voltunk. Kissé elfáradtam. De lelkesen készülök 8-ára is. A buszon felolvastam egy szép részletet Jékely Zoltán verséből:
Karácsonyfa-díszítés:
(részlet)
A nagy üveggömböt illeszd középre,
ez volt mindig karácsonyfánk szíve;
vörös-arany mélységibe nézz be:
tán gyermekkorod költözött ide.
S a többi cifraságot sorra mind,
a kéményseprőt s az aranydiókat,
rakosgasd fel régi törvény szerint,
melynek betűit a véredbe róttad.
*
Forralt bort iszunk a Leiner előtt a Mariahilfer Straßén. Mellettünk egy osztrák család. A gyermek csodálkozva mondja szüleinek: Waas?! Irigylem tökéletes kiejtését. Kis füzetembe jegyzem szavait. A fiúcska lassan felém fordul: gyanús lettem.
*
Kitiltották a hajléktalanokat az aluljárókból, vagyis szeretnénk európai külsőt ölteni. Azonban a kutya is oda húzódik, ahol meleg van. A nyomorultak legalább emlékeztettek arra, milyen országban élünk.
2012
Vélemény, hozzászólás?